Nem úgy mint Logos és Patos, akik csak egy kicsit voltak kapcsolatban a világgal, Akara minden élõlénnyel kapcsolatban állt. Végignézte amíg az öreg elhervad és elpusztul és egy fiatalt telepített a helyére. Megtanulta megérteni az élõlényeket akik a világon tartózkodtak; megtanulta szeretni õket a saját módján még úgy is hogy nem õ volt az eredeti teremtõjük. Egy idõ múlva, érezte amint Logos kezdett eltûnni a nyomorúságában; tudta hogy Logos elhagyja a teremtményeit mert nem tudta elviselni a fájdalmat, hogy megváltoztak. Miközben õ nem hibázott mint Logos és Patos, kétségbeesett hogy az élet nem virágzik úgy mint a teremtõ irányítása alatt.

"Talán," gondolta," magamévá kéne tennem ezeket a lényeket."

Ahogy a halál is akarja, a kérvénye hogy magáévá tehesse ezeket a teremtményeket le lett állítva. Logos félt hogy elveszti a teremtményeit a támogatásával. Megesküdött Akarának hogy visszaszerzi a felelõséget; az Istennõ elégedett volt és segítette Logost. Minden amit akart az volt hogy a világot gondozza valaki. Azonban, tudta hogy õ ezt nem tudta volna megvalósítani, mélyen azt kívánta bárcsak megtehetné.

Épp hogy Logos elkezdte az ígéretét megvalósítani, Patos felbukkant. Ezúttal Logos legelsõ teremtményeit akarta megváltoztatni, a hegyeket ahol Logos elõször érezte a szelet és megérintette az eget. Kényelmességében, Patos tüzet teremtett Carnac magjában. A bezárt erõk kitörtek a hegy csúcsából és létrehozak robbanékony krátereket lávával megtelve. Megborzongva a szeretett hegyei elpusztításán, Logos túl lassú volt hogy megállítsa Patos-t a vulkánok létrehozásában. Pusztító erõk áramlottak hogy elpusztítsanak mindent ami az útjukba kerül. Erdõk és lakói elpusztultak, folyók helyén nagy semmiség terült el, és az emberek csak álltak megdermedve a horrortól mielõtt elpusztultak.

Generációkkal késõbb, sokat az elpusztított erdõk közül, Akara újjáélesztett. Állatok megint vígan sétálgattak a földön és a folyók megint úgy folytak mint régen tették. Az emberek is visszakapták amiket elvesztettek de sokan az új generációból semmit sem tudtak arról hogy elõdeiknek mit kellett átélniük. Õket a hegyek egyre gyakrabban árasztották el tûzzel, meg kellett tanulniuk óvatosnak lenni a széppel szemben is. Ezért, voltak olyanok akik még életükben nem jártak a hegyeken inkább hagyták hogy azt tegyék amit akarnak. Logos már nem bírta tovább ezért újra megfutamodott a bánatába és nem érdekelte többé a világ ami már nem az õvé volt.

Most Akarának kellett átvállalnia Logos egykori felelõsségeit és meg kellett fosztania logost minden hatalmától. Tudta hogy logos soha nem fogja megadni magát egy könnyen, az élet istenének, elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyáva Logos-tól és a gonosz Patos-tól.

Nem nagyon ismerte a többi istent, de egyet ismert. Egy istent akinek a neve Cypher volt, akinek a fõismertetõi a csalás és a pusztítás. Sokan azt hitték hogy Cypher volt az, aki útnak indította a megsemmisítõ erõket Carnac világában. Ezekért a pusztításokért Patos volt a felelõs. A történészek ezen több évig vitatkoztak.

Logos tudomást szerzett Cypher létezésérõl, ezért óvatosabb kezdett lenni és kikérdezte Akarát az új "isten"-rõl.

"Hogy Cypher hogyan keletkezett arról nemtudok, de az biztos hogy nincs meg neki az ereje a teremtéshez. Õ nem tudja megszebbíteni a hegyeket, nem tudja átváltoztatni az esõt hóvá és nem tud életet teremteni e földön. Amit õ tud az hogy a legmagasabb hegyeket porrá aprítani, a havat elégetni gõzzé és lesújtani minden élõlényre. Neki megvan az ereje a pusztításhoz, de semmi máshoz, semmihez. Ez az az erõ amire neked szükséged van hogy megszabadulj patostól."

Ahogy ezt meghallotta, Logos fellelkesült és azonnal elindult hogy megkeresse az új istent, Cyphert. Amint õ elindult álmokkal a fejében hogy mit tudna csinálni, nem látta az istennõ aljas mosolyát.

Fordította: Daemon - knightonline.hu