VI. Fejezet: HÃvjátok a lovagokat
Valaminek lennie kell amit tehetünk," mondta az egyik tanácsos, homlokát törölgetve.
Valaki mellette megpróbálta elfojtani az ásÃtását. Késõ délután volt és a vezetõk elõször tárgyaltak a bajokról, amióta az isten válaszolt a királynak.
Egy Planisi Uraság a zöld köd elõl való menekülés mellett állt. "Nem maradhatunk itt várva hogy elnyeljen minket ez a köd."
A felderÃtõk közül senki sem tért vissza, Ãgy a király úgy gondolta hogy a legjobb ha elmenekülnek amÃg még van idõ.
De a többiek ellenkeztek azzal hogy napokig tartana a kitelepÃtés és elkapnák õket amÃg próbálnak szökni és még a város védelmével sem rendelkezhetnek.
"Nem, megõljük az istent és minden jó lesz újra," mondta egy merész Ereniai, suhintva a kezével majdnem eltalálva az egyik szolgálót aki az asztalt törölgette.
"Igen!" Egy barbár beleegyezett, eltökélten. "Futottunk eddig, és csak a túlélõknek köszönhetjük a védelmet. Harcoltunk eddig. És harcolnunk kell újra. Had jöjjenek!"
A tanácsos felbõszült. Nem ez volt az elsõ alkalom hogy valaki egy istennel való háborút ajánlott. Sokan tudták hogy ez az egyetlen lehetõség, mégsem lettek volna képesek kiállni egyel.
"Megõrültél?" valaki ordÃtotta, "Cypher egy ISTEN"!
"Ez Pathos, te bolond! Ne légy becsapva!"
"Én azt gyanÃtom valamilyen más isten áll ez mögött," mondta az egyik nemes, aki inkább könyvolvasásról volt hÃres nem valami másról.
És ekkor a király felállt. És mondta, "Maradunk, de nem harcolunk. HÃvjátok a lovagokat."
FordÃtotta: Daemon - knightonline.hu
|