XI. Fejezet: Ronark!

Sok hõs meghalt a Karus és El Morad közötti háborúban, de semelyik hõs nem közelítette meg Ronark bátorságát és kegyetlenségét. Ez az El Morad-i mágus a sereg elején futva harcolt, és ordította, “Logosért!” Ronark megölt mindenkit aki az útjába állt a hatalmas mágikus erejével, de a legnagyobb hõsöknek is gyilkolniuk kell.

Ahol ez a hatalmas mágus elesett “Ronark földjének” keresztelték az õ emlékére. Ámde, Ronark nem esett el. Akara istennõ, látván hogy a Tuarekek nem tudják legyõzni Ronarkot, elrabolta és bebörtönözte egy mágikus gömbbe. Ronark Logos-t hívta segítségül, de úgy tûnt nem hallja senki imáit. Félretéve azt hogy úgy látszott elhagyta az istene, Ronark akarata és hite Logosban nem tud megtörni. Végre, egyik éjjel alvás közben, Logos eljött Ronarkhoz álmában és megáldotta Ronarkot egy képességgel amivel elintézheti a mágikus celláját és elszívja az erejét a testébe. Amikor felébredt, Ronark elkezdett foglalkozni a mágikus cellával amibõl ki fog szabadulni. Sok idõ elteltével, Ronarknak sikerült elpusztítania a celláját és elszökött Akarától. Az erõs isten erejével, Ronark halhatatlanná vált és istenné változott.

Most, az örök háború újra tombol Ronark földjén. Valami végigfutott El Morad-on és Karus-on. Egy erõs dühöngõ hang volt halható:

“Félj, Akara! Csalással kivontál a csatából, de a varázslatod istenné tett! Carnac, a megmaradt Lovagok istene! Mindenki jöjjön és harcoljon!”