III. fejezet: Az élet csalásainak gyümölcse

Amint megtalálta, Logos ráébredt hogy Cypher más erõt is birtokol nem csak azt amire õ gondolt. Õ a nagyszerûség jelképe volt és nem lehetett hasonlítani a többi istenhez. Logos kénytelen volt megbízni az élet istennõjében és elhatározta hogy szívességet kér.

Nem tudta hogy, Akara már beszélt Cypherrel és megegyeztek az alkalmas idõben amikor el lehet pusztítani az elõdjeiket. "Elõször Patost kell megölnöd," javasolta. "Logos gyenge, pihenésképpen ölheted majd meg õt." Cypher megbízott Akarában.

Miközben felkészült Patos-ra, Logos kinyúlt és maga köré húzta a felhõket. A felhõkbõl egy pengét készített. Ezt a pengét Cypher-nek adta, és együtt útra keltek Carnac legmélyebb völgyébe ahol Patos pihent.

A völgy szájánál egy masszív erõd állt; furcsa volt nekik hogy a Változás istene egy ilyen ellenszenves helyet választott menedékül. Ahogy közeledtek, Patos kilépett az árnyékok mögül és egy lándzsát lóbált a legszebb fából, ami zöldre volt festve. Önmaga életet sugárzott és egy bizonyos nyugalom ült rajta, mint egy érintetlen erdõ. Csak õ tudott ilyen fegyvert csinálni.

Aki figyelmeztette Patos-t a másik kettõ érkezésére most türelmesen várta amit elképzelt, Logos, Patos és Cypher végét.

A küzdelem elindult, nem lehet elmondani milyen volt amikor Cypher felemelte, a csillogó kardját. Patos egymás után védte az ütéseit a lándzsájával és ellentámadást indított amikor csak tudott. Logos csak állt és figyelte a harcot tehetetlenül, imátkozva hogy eljöjjön Patos vége.

Miután így nem tudták legyõzni egymást, az istenek elkezdték használni az erejüket. Patos elnyomta a napot és a csillagokat hogy sötétség terüljön el a földön. Cypher, akinek már a sötét völgy eddig is nehézségeket okozott most mégjobban megvakult. Patos ezt kihasználta, beledöfte a lándzsáját az ellenfele vállába. Dühében, a megsebesített isten mindent pusztításnak indított a völgyben. Ahogy a lángok felcsaptak visszanyerte látását, Cypher észrevette hogy Patos próbálja rendbe hozni az égõ erõdjét.

A pillanatot kihasználva, Cypher elhajította fegyverét ami eltalálta Patos bal karját.

Patos felordított fájdalmában ahogy a vére kezdte elhagyni a testét. Amint Cypher és Logos diadalmasan figyelték, változások kezdtek történni Patos-ban és Cypher-ben. A külsejük nem változott meg, a viselkedésük, az élet erejük, darabokra tört és összeálltak egy képben amiben õ maguk voltak. Patos mágikus támadásokat küldött Cypher-re, amitõl Cypher a haldokló test mellé esett amit az elöbb sebesített meg.

Fájdalmában Cypher bátorsága kezdett elhalni. Utolsó erejével kihúzta a saját testébõl a lándzsát és elhajította, a testbõl amit elloptak tõle. Patos azt hitte hogy kitudja védeni a feléje repülõ lándzsát amit a Pusztítás Ura hajított feléje, de tévedett.

Patos most holtan feküdt, miközben Cypher haldoklott. Cypher egyre jobban elgyengült , Logos már akkor elmenekült amikor Cypher tûzbe borította a völgyet. Cypher észrevette hogy a pusztítás ereje már nincs meg benne de valami más valamit érzett magában valami olyat mint amihez Patos-nak volt ereje. Az újonnan szerzett erejét a sebesült kezén próbálta ki, elõször megállította a vér folyását. Aztán rendbe hozta az izomzatát sõt sikerült megnövelnie a fizikai erejét.

Teljesen meggyógyulva állt az újonnan talált erejével és ordította hogy mindenki hallja, "Újjászülettem, féljetek tõlem mert legyõzhetetlen vagyok!"

Az új erejét használva darabokra törte a völgyet és létrehozott egy építményt nem kõbõl hanem üvegbõl. Az építmény nem volt szép, az éles pengéivel minden irányban. Az emberek gyülekezni kezdtek hogy megcsodálják az építményt és hogy hódolatukat tegyék a készítõjének, Cypher Istennek.

Fordította: Daemon - knightonline.hu