IX. Fejezet: Megölni egy istent

Pathos-Cypher tudta hogy erõsebb a kardjaik és varázslataiknál, így nem félt. Felemelte az egyik kezét, az elesett lovagok tetemei elkezdtek megmozdulni. Hamarosan felélednek hogy lemészárolják egykori testvéreiket. Amint az elsõ zombi megmarkolta a kardját, szavak forgolódtak a megmaradt lovagok fejében.

Meghallották az imát amit már álmukban is hallottak.

"A gyerekeid vagyunk, rég elvagyunk feledve, ne hagyj el minket."

Egyre több régi bajtársuk kelt fel és felfegyverkezdték magukat. Soha életükben nem éreztek a lovagok ekkora félelmet. Folytatták.

"A gyerekeid vagyunk, rég elvagyunk feledve, ne hagyj el minket."

Egyre hangosabbak lettek a szavak a barlangban, visszhangoztak az õsi falakról.

"Újra egyek vagyunk, halhatsz minket, hallgasd meg a kérelmünket. "

Pathos-Cypher, figyelmen kívül hagyva az imáikat , villogtatta erejét. Most a lovagok rendületlenül álltak.

"Itt a vég, szeretnénk visszatérni oda amilyen egyszer volt, üdvözöljetek minket otthon. "

Mint egy villám, egy fény száguldott le a mennyekbõl. Logos, a teremtõ, felhúzta hatalmas ijját és kilõtt egy nyilat amit a lovagok imái és egy kis varázslat vett körbe. A nyílvesszõ a szíven találta a csodálkozó Pathos-Cypher-t.

Utolsó erejével, Pathos-Cypher elátkozta a lovagokat, "Mindenki aki üldözött el lesz átkozva a fekete véremmel!"

Egy hatalmas robbanással ami megvakított volna mindenkit akit nem áldott meg Logos, Pathos-Cypher hatalmas fénnyel felrobbant.

Kettõ szeretettel teli hang szólalt meg, "Már régóta úton voltunk hozzátok. Üdvözlünk otthon."

Páran a lovagok közül suttogták a nevet, "Logos."

Páran mást mormogtak, "Akara."